#290
Utálom a munkám.
Gyűlölök írni.
Nem szeretem az embereket.
#289
Mennyivel jobb lenne, ha értenék is ahhoz, amit csinálok.
#288
A médiában két rossz dolog van: nem fizet jól, és nem lehet félvállról csinálni. Ha nem Kiszel Tünde a példaképem, hanem mondjuk D. Tóth Kriszta, akkor nem fogok villát építeni a fizetésemből. És ha nem a hírek az életem, és magasról teszek minden világeseményre, amikor nem dolgozom, akkor meg még rangban sem jutok majd előre. Lehet, hogy mégis inkább "Micike, még egy kávét!"-szakmát kellett volna választanom.
#287
Azt rémálmodtam h vissza kell mennem Alsóröcsögepusztára dolgozni. Uhh.
#286
Nincs igényem erre itt.
#285
Nem tudják, hogy miért omlik néha a kishegyesi löszfal.
Mer' lepisálják a fesztiválozó fiatalok, oszt alámossa.
Uff.
in progress...

#283
Üzenem Julius J. Coach-nak, hogy nem nagyon kellene erőltetni ezt az írás-dolgot. Az ötpercnyi érdeklődés, amit kivált, nem a nagyszerűen tehetséges írónak szól, hanem annak, hogy egy állítólag nagyon ismert közszereplő álnéven ír. Szóval maradjon csak a közszereplésnél, jobb lesz mindenkinek.
#282
-Apa, segítesz nekem költözni?
-Majd még értesítünk.
#281
EP a nyelvtanulásról:
Úgy mentek bele a nyelvek, mint régebben gyerekbe a galandféreg, az ember észre se vette, és már okkupálva volt.
#280
"Különleges kapcsolatunk van nekünk, a költözésnek meg nekem. Ő mindig előbb tudja, hogy mit akarok, mint én magam. Az ember több okból is költözhet. Én eddig mindig azért tettem, hogy jobb legyen nekem. Ez így elég logikus. Ahol már rossz, ahol nincs lehetőség, ahol lófasz, onnan menni kell. Kell a változás. Lehet, hogy a másik is lófasz, de legalább új lófasz, azzal is elvan egy ideig az ember, amíg megismeri meg ilyenek."
Rendkívül stílustalan, ha az ember saját magát idézi, de egyedül vagyok, és éppen dobozokba pakolom az életem részeit.
Megint azért költözöm, hogy jobb legyen. Hogy ne legyek állandóan egyedül, hogy legyen egy társam, közvetlenül mellettem, ne 150 km-re, határokon átívelve. Azért költözöm, hogy jobb munkám legyen, mert annak ellenére, hogy megszerettem ezeket a kis hülyéket, és a tanítás sem okoz problémát, kihívást se jelent. Mondjuk az egyetlen kihívás az, hogy túléljem a mindennapokat. Az unalmat, a túlórákat, az alulfizetettséget. A stressztől hájas a hasam mondta egy természetgyógyász, oda rakódik a stressz. Hm. Jobb magyarázat, mint a kényszerevés :)
Könyvből és ruhából van a legtöbb. És milyen csodálatos már, hogy a könyveim pontosan tükrözik eddigi életem állomásait. Blogterrárium a netes ismerkedés emlékére. Ruandás könyv, amit soha nem adtam oda, mert addigra már vége lett. Orvosi biológia, mert annyit tanultam a 4 év alatt, hogy akár jelentkezhettem volna én is orvosira. Elvis-könyvek, A keresztapa, szakácskönyvek, Stephen Fry-összes, Kathy Reich-összes (most olvasom az utolsót, mi lesz velem, ha elfogynak?), és persze a rengeteg angoltankönyv.
Rózsaszín ruha, mert nagyon meleg volt tavaly a SZIN-en, fehér ruha, mert a ballagás napján hajnalban kellett Pestről visszajönnöm, és kellett valami, amiben megjelenhetek, fekete ruha, mert az egy mászthev, Beyonce-s ruha, mert nagy a seggem, de cserébe a mellem is, lógós farmer, tapadós farmer, 10 centis sarok, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, lapos (úbasszameg, rengeteg cipőm is van).
Új alsóneműket kell vennem. Ezek az egyedül élés bugyijai. Ugye minden jó lesz? Ugye?
#279
Tájékoztatom mind az öt olvasómat, hogy hamarosan megváltozik a blog címe. Ugyanez marad, de mivel elköltözöm Alsóröcsögepusztáról, többé nem illik majd rá a név. Készüljetek az átállásra. Az új cím: slartibartfast.freeblog.hu
#278
Fasza. Már megint dobozokban az életem.
#277
Mi járhat a magyar nők agyában, és mi lehet a bajuk alapvetően, ha képesek Fejős Évát és Vass Virágot olvasni???
#276
A Safeguard szappan illatától nyár van, 13 éves vagyok, táborozom, és megkapom életem első csókját.
#275
13 hónap. Sok vagy kevés. Attól függ, honnan nézzük. És én őt alapvetően nem is akartam. Mennyit nyüsszögtem az elején, hogy hagyom a picsába az egészet, egyáltalán nem akarom. Hányan meg hányan (barátok, kollégák) biztattak, sőt beszéltek rá, hogy jó lesz ez. Nem akartam. Nem őt akartam. Olyat akartam, aki legalább 190 magas, nincs Nick Carter-haja, és akiért őrületbe tudok esni. Ő mindennek az ellentéte volt. Főleg a Nick Carter-haj. Főleg az őrület. De szerencsére ő eléggé akarta. Legalábbis úgy tűnt. És bekaptam a ... horgot. 13 hónap. A 14. hónapban összeköltözünk, aztán meglátjuk. Nem azt mondom, hogy nincs bizonytalanság. Nem csak bennem, benne is. De egy próbát megér.
#274
Megcsináltam végre a Public Anamit. Lehet olvasgatni. Különben mindegy.
Szar az idő, szar a kedvem, dolgozni kell, pedig már annyira érzem, hogy mindjárt vége, és siettetném.
És leszarom már az egészségügyi zöldségevést is. Az sem ér semmit. És ami legrosszabb, hogy edzeni sincs kedvem.
A kis gecik miatt meg minden nap korán kelek. Ja, ez még mindig a munka miatti hiszti.
Amúgy utálok éppen mindenkit. A szemembe is fésülöm mindjárt a hajam, beteszek valami szar zenét, és megvágogatom az ereimet egy kockásnyelű késsel.
Lemerültem.
#273
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
#272
Most, hogy végignyomtam már párszor Czanik Balázs capoeira aerobikos dvd-it, képes vagyok kritizálni is azokat. Az első kicsit esetlen, de aranyos, és jól követhető. A második egy fostalicska, ami miatt nem is akartam megvenni a harmadik, de jó, hogy megtettem. A harmadik már nem esetlen, mint az első, hanem nagyon profin van megcsinálva, és a gyakorlatok is ütősek.
Asszem azt a másodikat majd elajándékozom.
#271
Rettenetes dilemma, hogy most menjek le a boltba Camembert-t venni, menjek le alkoholt venni, vagy ne menjek le egyáltalán, és aludjak.